Hogyan él meg Magyarországon egy vállalkozás több, mint 80 évet?

 

Nagy László

Nagy László vagyok, a Magyarországon legrégebben (1932 óta) működő gépműhelyt vezetem. 

Családi vállalkozást azért nagyszerű vezetni, mert amit az apám és nagyapám tudott, azt tovább adták nekem, így a felújítások során nemcsak a saját 25 évnyi tapasztalatomat használom, hanem az ő tudásukat is.

 

A következőkben megismerheti vállalkozásunk történetét végig, amely egyben családunk és a kecskeméti ipartörténet szerves része. Megmutatjuk kik  vagyunk, mit képviselünk, hogyan lehetünk családi vállalkozásként  szakmailag profik.

És választ adunk arra a kérdésre, amely az emberek 90%-ának szöget üt a fejébe: 

Mégis, hogyan tudta túlélni egy vállalkozás az államosítást és a szocializmust?

 

Cégalapítás 1932-ben

 

 

 

 

 

 

Apai ágon nagyszüleim mindkét ágán már az 1800-as évek második felétől

hagyomány volt, hogy a fiúk az úgynevezett vasas szakmát választották.

Mégis ennek a műhelynek a története csak a 30-as években kezdődött.

Édesanyám családjának sem kellett szégyenkezni vállalkozói véna terén. Igaz őket az ipar más területei érdekelték.

A sorból anyai nagyapámat Bende Károlyt emelném ki.

Ő kőfaragó volt és a köztemető régi részén szép számmal találhatók meg az általa készített síremlékek.

Apai dédnagyapám, akit szintén Nagy Lászlónak hívtak vasas végzettségű volt, de elsősorban cséplésből élt.

Ez idényjellegű nyári munka volt, télen pedig a cséplőgépeket

készítette fel a következő idényre, ezért ideje egy részében ezek javítását végezte.

Apai nagypapám az ő nyomdokait követve szintén vasas lett.

 

 

 

 

A géplakatosi szakmát az akkoriban fogalomnak számító Tilinger lakatos műhelyben tanulta.

1932-re neki is saját cséplőgépe lett. 

Ekkor lett először - mai szóval élve - vállalkozó, az ő vállalkozását tartjuk cégünk elődjének.

A cséplőgépet és a hozzá való traktort használtan vette, és felújította.

Gépeit rendszeresen újabb de „leharcolt” gépekre cserélte és az új szerzeményeket felújította.

Ennek hála egyre jobb gépei lettek.

A háborút követő államosításkor már 2 garnitúra cséplőgépet vettek el

tőle a hozzá tartozó traktorokkal, melyek az abban az időben „menőnek”

tekintett Deutz dízel traktorok voltak.

 

 Legjobb döntés: a társulás
Apai nagymamám ágán édesapja és bátyjai is nemcsak szakmájukban,
de nevükben is mesteremberek voltak (Mester Ferenc, Mester Antal, Mester József,
Mester István, ...).
A nagyi egyik bátyja Mester Antal inas és kezdő segéd éveit Budapesten töltötte. 
 
1940 sorsfordító év volt. Mivel a nagyapámnak id. Nagy Lászlónak
a cséplés idénymunka volt, ezért társult sógorával, Mester Antallal.
Tóni bácsinak esztergagépe volt, ezért nagyapám vásárolt egy nagyon korszerű ARENKO gyártmányú svéd hengerfúró gépet.
Ekkor fordultak a gépjavítástól a belsőégésű motorok felújítása felé.
Ebben az időben nemcsak az első vidéki motorfelújító gépműhely volt az övéké,
de Budapest és Szeged között az egyetlen is.
Piciben kezdték, és szorgalmas, precíz munkájuknak köszönhetően szépen gyarapodtak.

A dolgos hétköznapoknak a háború vetett véget. A katonai szolgálat alól nem volt kibúvó.

Nagyapám ötször járta meg a frontot. A munka eközben azért, ha megszakításokkal is, de folyt tovább.

Nagyobb szünet a „felszabadító” Szovjet hadsereg bevonulásakor volt.

Mivel kiürítették Kecskemétet, az oroszok elől a gépeket elásták az

egyik rokon tanyáján, és a család elmenekült egy időre.

Szerencsére nem találták meg a gépeket.

 

Államosítás. Elvették, mégis megmaradt
 
Sajnos a háborút követő államosítás és szövetkezetesítés családunkat sem kerülte el.
Mint már említettem nagyapám cséplőgépeit és traktorjait államosították.
Ebből okulva inkább engedtek az erőszakos szövetkezetesítésnek,
és mint alapítók beléptek az AUTÓJAVÍTÓ KTSZ-be, a későbbi BÁCSMOBIL-ba.
Így nem vették el tőlük a műhelyt teljesen.

Nagyapámban e két pofon ellenére is munkálkodott az önállóságra való törekvés.

Először terménydarálóval, majd bérszántással és végül ismét  terménydarálóva

l próbálkozott. Ezekhez mindig saját maga építette a gépeket.

Sajnos mindegyik az államé lett. Csak a negyedik államosítás után látta be,

hogy ő az akkori rendszerben nem lesz soha önálló.

Időközben édesapám Nagy László is a vasas szakmát választotta. Kezdetben botanikus akart lenni,
de az 50-es évek elején a Piarista Gimnázium nem volt jó ajánlólevél egy felsőoktatási intézménybe sem.
Így a végén őt is utolérte a családi tradíció, és vasas lett.:-) A botanika szeretete azért megmaradt, és időközben hobbivá vált.
Ennek gyümölcse az a botanikus kert, amit ma is megnézhet,
aki eljön cégünkhöz. Ez a kert egyben megtestesítője annak a belénk ivódott késztetésnek,
ami mindig kimagasló szinten megvalósított dolgokra késztet minket.
 
Inas évei alatt és a katonai szolgálatot követően édesapám is az
Autójavító KTSZ-nél dolgozott, ahol Tóni bácsi nyugdíjazása
után 22 évesen a cég legfiatalabb részlegvezetője lett.

Az akkori szakmai hozzáállás annyira távol állt édesapámtól, hogy

amint lehetett önállósodni próbált. Nem akart mást, csak úgy csinálni a dolgait,

ahogy azt ő szereti. Néhány TSZ melléküzemágas év után végre 1964-ben a gazdasági

lehetőségek könnyebbé válásával önálló ipart tudott váltani.

Ezzel a sok államosítást megélt nagyapámat is kárpótolta kicsit a sors, hiszen ettől a cégtől ment nyugdíjba.

 

A szocializmus évei
A szocializmus évei alatt édesapám vállalkozása a szorgos és precíz munka
eredményeként folyamatosan fejlődött. A motorfelújítás mellett elkezdett
olyan belsőégésű motorokhoz dugattyúkat gyártani, melyek a hiánygazdaság
miatt nehezen voltak beszerezhetők.

A Kisipari Termeltető Vállalatnál (KTV)  lévő jó kapcsolata révén 30 évig,

a rendszerváltásig beszállítója volt az Ikarusnak a Kismotor és Gépgyárnak

és a SZIM-nek is. Légfék csatlakozókat és más alkatrészeket gyártott sorozatban.

Kiemelt beszállítói státuszt sikerült kivívnia mindenütt. Kiemelkedő

munkája volt a légszerszámba való bolygómű ház furatköszörülési munkája

során (3 mm-es furat pontos méret és helyzetbefúrása), melyet az anyacégnél

optikai köszörűn is csak 30%-os selejttel tudtak abban az időben legyártani.

Leleményességével egy egyszerű furatköszörűn csaknem 0%-os selejttel gyártotta

több éven keresztül.

Ez az időszak más okból is kiemelkedő volt.
Ezen évek alatt sok tanuló megfordult a keze alatt.
Olyan jelenleg is saját céggel rendelkező
szakemberek kerültek ki a keze közül,
mint Nyilas Imre, Dúgár Tamás és nem utolsó sorban
Kis György a jelenlegi Gyuri Motor Kft. alapítója,
aki 21 évig nála dolgozott, mint segéd. Alkalmazottai között,
akik itt ismerkedtek meg a motorfelújító
szakmával, szintén találunk ismerős neveket,
mint Vincze Vilmos, Szilágyi Zoltán, Vörös Mátyás
  és Prohászka József, akik közül később más
cégeknél is kamatoztatni tudták az itt megszerzett
tudást. Édesapám nagyon sok embert megtanított a szakma rejtelmeire, de egy dolgot
  csak nekem és testvéremnek tanított meg. Igazából ezt nem is lehet tanítani, ebbe
bele kell születni, és bele kell nőni, és ez nem más, mint a megalkuvást nem ismerő
igény a kimagasló szinten végzett munkára.
 
Édesapám soha nem vágyott elismerésre. Neki a kiválóan elvégzett munka öröme
számított. Ennek ellenére sok elismerésben részesült. Megkapta a kiváló kisiparos,
az aranykoszorús mester díjat és még miniszterelnöki kitüntetésben is részesült.
A KIOSZ adóközösség elnöki tisztét társadalmi munkában 22 évig töltötte be, és 18 évig
volt a mestervizsga bizottság elnöke.

A sok munka és egyéb elfoglaltság mellett édesapámnak

jutott ideje a családra is. Két fiát, az öcsémet és engem

már gyerekkorunkban a tisztes munka szeretetére nevelt.

Sok időt töltöttünk a műhely körül, és érdeklődve

néztük nagyapánk és apukánk munkáját. 10 éves korunktól

aztán minden nyáron önként dolgoztunk a családi műhelyben. Kezdetben ez inkább játék

volt, de később folyamatosan egyre komolyabb feladatokat kaptunk. Ettől büszkék

és boldogok voltunk. A fellángoló motorozási kedv miatt egyre gyakrabban

megfordultunk a műhelyen.

 

Motorfelújítás felsőfokon
Szinte észre sem vettük és már véget is ért a szocializmus. Addigra felnőttem
és még gépészmérnöki diplomát is szereztem a miskolci Nehézipari Műszaki
Egyetemen gépgyártás technológiából. Példámat néhány évvel később öcsém
Nagy Károly is követte, de ő a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki
diplomát járműgépészetből. A diploma után, mire észbe kaptunk, már édesapánk
cégénél dolgoztunk. Itt végigjártuk a ranglétrát és az elméleti tudás mellett a szakma
minden gyakorlati fortélyát is megtanultuk. Észrevettem már, hogy mások is átvették
tőlünk azt a szlogent, hogy „motorfelújítás felsőfokon”, de nem tudják, hogy igazából
mi ennek nálunk az igazi jelentés tartalma: Felsőfokú munkára való törekvés
felsőfokú végzettséggel”.

A 80-as évek végén kezdődött el a „nyugati” autók importja, és ezért édesapánk

tovább bővítette a gépparkot egy teljes üzem gépeinek megvásárlásával. 1993-ban az

öcsém és én megalapítottuk a ma is működő cégünket. Édesapánk alig javított hengerfejet,

mert a „keleti” gépek egyszerű fejeit az autószerelők legtöbbször maguk javították meg.

Ezért az öcsémmel ketten elkezdtünk beruházni egy hengerfejes műhelyben, és

mellette elkezdtünk a felújításhoz szükséges kiegészítő autóalkatrészeket forgalmazni.

 

 A megmaradás titka: korszerűsítés

 

 

 

 

 

 

2000-től, miután édesapám nyugdíjba ment, mi ketten vettük át az atyai örökséget és visszük

tovább cégünkben. A folyamatos fejlesztésnek és fejlődésnek mindketten

elkötelezettjei vagyunk. Az évek során cégünk profilját kibővítve teljesen kialakítottunk

egy korszerű hengerfej felújító gépműhelyt műhelyünkben. Az

elmúlt csaknem 10 évben számos újítást vezettünk be a cégünknél és ezzel

tevékenységünk sokkal szerteágazóbb lett.

Szakmai múltunkból szerzett tapasztalataink miatt
először inkább kedvtelésből kóstoltunk bele az oldtimer
autók és motorok belsőégésű motorjainak a
felújításába. Mára ez komoly része cégünk
tevékenységének, és büszkék vagyunk rá. Ez magával
hozta a különféle alkatrészek gyártásának igényét is.
Mára jelentős hazai és külföldi kapcsolataink révén
évente több mint 100 veterán jármű motorját újítjuk fel. Emellett csak egy
megrendelőnknek, több mint 200 típushoz gyártunk dugattyúkat. Ezen kívül gyártunk
még siklócsapágyakat, szelepeket és egyéb motoralkatrészeket is.
 
 
Jelenleg folyó beruházásainkkal (új hengerfej megmunkáló gépek, turbófeltöltő felújító
gépek, fémszóró berendezés) a jövőt építjük. Ápolni és őrizni akarjuk a több generációs
családi tradíciót, és ezért a jövőben is biztosítani akarjuk azt a minőséget, amit
elvárunk magunktól, és amit megszoktak és várnak tőlünk a megrendelőink, ha hozzánk,
a NGM Motorfelújító Kft.-be jönnek.
 
Remélem a történet folytatódik. Rajtunk nem fog múlni. Kérjük, hogy legyen
partnerünk és segítsen bennünket megrendeléseivel. Előre is köszönjük önnek.
Küldjön Üzenetet nekünk!
Hány kezed van? (számmal) *spam bot elleni védelem

Weboldalainkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy személyre szóló szolgáltatást nyújthassunk látogatóink részére. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k kezelésére vonatkozó általános irányelvet Tudjon meg többet